Esküvőszervezés=kikészülődés?

Az esküvő előtti készülődés viszontagságairól szóló bejegyzés fotója

Esküvőszervezés=kikészülődés?

„Menyasszonyt látok, szerencsét találok!” – kiáltottuk kislányként a barátnőimmel, mikor már messziről felhangzottak az esküvői menetet jelző dudálások és futottunk, hogy elérjük az első, legszebben feldíszített autót, amiben a menyasszony ült. Akkoriban még majd minden szombatra jutott egy esküvő, volt hogy több is, mi pedig szentül hittük, hogy a látvánnyal valami nagy dolog részesei lehetünk. Úsztunk a boldogságban, elképzeltük az újdonsült házaspár csodálatos életét és reméltük, hogy ha felnövünk, nekünk is megadatik majd ez az élmény.

 

Ha megkérdezel egy 4-5 éves forma kislányt, hogy mi szeretne majd lenni, valószínűleg az első válaszok között lesz a hercegnő és az anyuka. A Disney mesék világa, a szépséges királykisasszonyok megteremtik a modellkövetés és az azonosulás lehetőségét, amik a „mintha-játékokban” szépen meg is jelennek. A kislányok felöltik a legszebb ruhájukat, felveszik anyukájuk legcsillogóbb ékszereit, a régi függönydarabból fátyol lesz, mert ők ma bizony férjhez mennek a mesebeli herceghez, aki a szomszéd Ádámka, vagy az apukájuk lesz. Hát így készülünk mi nők a nagy napra. Ez a készülődés nem az esküvő előtti 1-2 évben történik, hanem egészen óvodás korunktól kezdve tart tulajdonképpen.

Ahogy növünk fel egyre inkább konkretizálódnak a vágyak. Milyen ruhánk lesz, kiket hívunk meg, hol szeretnénk tartani az esküvőt. Lesz templomi, vagy csak polgári? Zene, virág, torta, menü… A sor szinte végeláthatatlan. A vágyak a hagyományok, a saját élmények és az aktuális divat mentén folyamatosan alakulnak, mire a nagy nap közeledtével végül megszilárdulnak.

És itt jön az a rész, amit majdnem minden menyasszony és vőlegény átél, az elbizonytalanodás. Na, nem magával az esküvővel kapcsolatban, hanem azokat a fontos részleteket illetően, amikről az előbb szó volt. Merthogy megjelenik a külső elvárás, az összehasonlítás és a tökéletességre törekvés. Három olyan tényező, ami a legcsodásabb álom esküvőből is rémálmot csinál.

 

Külső elvárás

 

„Kis esküvőt akartunk, végül közel 160-an voltunk.” – mesélte egy kliensem és ez gyakoribb dolog, mint ahogy gondolnánk. Az örömszülők nem ritkán a saját ”bulijuknak” tekintik a gyerekek esküvőjét és minél több rokont, barátot, ismerőst meg akarnak hívni az eseményre, még akár olyat is, akivel a menyasszonynak vagy a vőlegénynek sose volt (igazi) kapcsolata. Ennek az ellenkezője is éppúgy előfordulhat viszont. Gyakran hangzanak el ilyenkor azok a típusú mondatok, hogy „Keresztapádat nem hívhatjuk meg, tudod, apád hogy összeveszett vele tavaly.” De ez a szülőktől, nagyszülőktől jövő elvárás gyakorlatilag bármiben megjelenhet. Így történhet meg, hogy az pop zenéből mulatós, a streetfood/fúziós/modern konyhából hagyományos menüsor lesz. Habár ezek is komoly fejtörést és álmatlan éjszakákat okoznak a fiatal párnak, a legfájóbb kompromisszum sok esetben a menyasszonyi ruha. Míg korábban szűkre szabottak voltak a lehetőségek, ma már számtalan stílusban elérhetőek a szebbnél szebb menyasszonyi ruhák. De létezik-e esküvői ruha fátyol, uszály és csipke nélkül és ki lehet –e lépni a hagyományos fehér ruha bűvköréből? A válasz sok esetben nem. Csak az a baj, hogy ez a válasz sokszor nem a menyasszony igényeit tükrözi, sokkal inkább a családét. Gyakori jelenség, hogy a kiválasztott ruha fotóját be kell küldeni a családi csoportba, ahol aztán rámondják az áment vagy éppen hogy megvétózzák, de arra is szép számmal akad példa, hogy az arát elkíséri valaki a családból a ruhapróbára, ahol aztán végül olyan ruha kerül kiválasztásra, ami egyáltalán nem a menyasszony vágyainak megfelelő. Sajnos még inkább kitettek ezeknek a külső elvárásoknak a házasulandók, ha az esküvőt (vagy egy részét) a család állja.

 

Összehasonlítás és perfekcionizmus

 

Ha már volt részünk meghívottként részt venni egy esküvőn, vagy egy lakodalomban, könnyen az összehasonlítás csapdájába eshetünk, de még akkor is védtelenek lehetünk ezzel szemben, ha csak egy baráti beszélgetésben hallunk mások fantasztikus esküvőjéről. Mert ha más lakodalmán felejthetetlen élmény volt a menyasszonyrablás, vagy nagy sikere volt a vegetáriánus menünek, úgy érezhetjük, a mi eseményünkről sem hiányozhat. Vagy ha a barátnőnk bomba formába vágta magát a nagy napra, mi is kötelességünknek érezhetjük önmagunk sanyargatását az esküvő előtti hetekben, hónapokban. A leggyakoribb összehasonlítás azonban a meghívottak számában és a nagy napra, illetve a nászútra fordított összegben szokott megjelenni. Másnak két hét Seychelle-szigetek, nekünk meg 7 nap Bulgária? Sokaknak keserű szájízt hagy. Így lehet, hogy a boldog tervezgetésből lélekölő verseny lesz.

A több hónapos lázas készülődés gyakran kikészülésbe fullad, és mire elérkezik a nagy nap, sokan úgy vannak vele, „csak legyünk túl rajta”. Főleg a menyasszonyok tünettana, hogy mindent (is) kézben akarnak tartani, mindent ők akarnak intézni és koordinálni. De lehet egyszerre a tortáért menni, termet díszíteni és esküvői fotózáson részt venni? Nyilvánvalóan nem. Ezt persze ők is tudják, mégis megpróbálják, mert tökéletes, álom esküvőre vágynak.

Pedig jobb, ha elfogadjuk, tökéletes esküvő nem létezik. Lehet, hogy felcserélik a zenék sorrendjét a bevonulásnál, megtörténhet, hogy tönkremegy a hűtő, amiben a torták pihennek, vagy hogy valaki a vendégek közül nem tudja a határt az italfogyasztásban. De ezekre nincs hatásunk!

 

Belsőséges hangulatú szabadtéri esküvő fotójaEgységben az erő

Amikre van hatásunk, az a ruha, a helyszín, a zenei stílus, a menü, a vendéglista, a díszítés, a fotós, stb. Ha úgy érezzük, hogy ezekkel kapcsolatban befolyásolni szeretnének minket egy olyan irányba, amibe nem szeretnénk elmozdulni, osszuk meg a kétségeinket a párunkkal, kérjünk tőle támogatást és alakítsunk ki egységes frontot, amit képviselünk a család illetve a barátok irányába. Nem arról van szó, hogy nem érdemes meghallgatni az ötleteket, tanácsokat – mert ezek igenis hasznosak lehetnek – de ne hagyjuk, hogy nyomást gyakoroljanak ránk. Rendeljük meg azt a menüt, szervezzük le azt a bandát, vegyük meg azt a menyasszonyi ruhát, amire vágyunk! Egy életünk van és jobb esetben egy esküvőnk is az életben!

 

 

 

 

Leniczki Csilla okleveles pszichológus, autogén tréner profilképeSzerző: Leniczki Csilla

Okleveles pszichológus, autogén tréner

 

 

 

 

További érdességek az esküvő világából