Menyasszonyi ruha történelem az esküvő szerelmeseinek

Carrie Bradshow esküvői ruhája

Menyasszonyi ruha történelem az esküvő szerelmeseinek

Sziasztok, mivel a saját történetem részleteivel már megismerkedhettetek, most átkötném, és mesélnék arról, hogy más, híresebb, illetve olyan nagyobb médiaszemélyiségek, esteleg családok, hogyan bonyolítják a ruhavásárlást, milyen divat szerint öltik magukra a párok nő tagjai az álomruhát.

És itt meg is említeném az angol királyi család tagjainál minden ilyen eseménykor felmerülő találgatásokat, amikre nagyon sok műsor és social media-platform épül, tematikájába illeszthető, hogy vajon mégis milyen ruhacsodába fog oltár elé állni a hölgy. (De ezt majd egy későbbi cikkben kivesézzük.)

Nyilván nem titok senki számára, hogy minden országban, minden kultúrában más-más szokások vannak, mit illik, mit kell viselni az esküvőn, milyen hagyományokat kell szem előtt tartani, mi elfogadott és mi tiltólistás.

Persze a menyasszony alakja is döntő, de erről én nem írnék, mert egyrész nem értek mások alakjának besorolásához, másrészt pedig erről már sok cikk született  az oldalon erről, inkább friss, izgalmas, még itt boncolatlan témákkal készültem Nektek.

Nyilvánvalóan itt az árkategóriák teljesen mások lesznek, mint hazai viszonylatban és talán nem is ez a lényeg, mert stílusban, formában nagyon sok tervező, gyártó, varrónő dolgozik utána, így például az Eklektika esküvői ruhaszalonban is találkozhattok magas minőségű, hasonló szabású, stílusú ruhákkal.

Az első téma, amit bemelegítésként szántam, és nyilván valóan a kollektív európai ámulat a nyugat felé ez is diktálja belénk, az Egyesült Államokban meghonosodott esküvői szokások bemutatása.

Egy kis történelemtudás-frissítéssel kezdek, de ígérem, semmi mélyreható fejtegetés nem lesz. Mivel az USA-ba nem egy homogén nemzeti állapot térképezhető fel, így konkrét hagyományokról nem beszélhetünk. A nagy bevándorlási arány tette Amerikát színessé, különböző nemzetek hagyományai, gasztronómiája, kultúrája keveredett.

Nem lesz túl sok meglepetés, hiszen nagyon sok elem már integrálódott az itteni esküvői szokásokba is.

Ilyen az, hogy valami kéket kell viselni, ami nagyjából minden kultúrában a víz színe, ami a tisztaságot, megtisztulást jelképezi, így az esküvőn is egy elengedhetetlen színné, szimbólummá vált, akárcsak a fehér, ami általában (mostanában egyre gyakrabban a törtfehérrel és az elefántcsontszínnel szemben) dominál az esküvői ruhák választásakor is, és az egész ruha hófehér. Itt persze hozzá kell tenni azt a kulturális vonatkozást is, hogy a fehér az a szín, amin minden „csúnyaság” meglátszik; egyházi szemszögből pedig fontos volt, hogy a menyasszony úgy menjen férjhez, hogy  fehér ruhája a tisztaságát, érintetlenségét szimbolizálja, ez is beépült az amerikai hagyományba.

Ha USA, akkor természetesen eszünkbe jutnak a vad ötletek, színek, újítások, természetesen a hagyományőrzés mellett, illetve annak specifikálása érdekében. Így történhet meg az is, hogy hófehér ruhák mellett olykor egy-egy színes kiegészítő is megbújik, vagy a ruhába varrva, vagy külön elemként, persze a már említett kéken kívül, ami általában a harisnyakötő szokott lenni.

És ha nem csak a ruhára gondolunk, akkor a lagzi előtti tánc, ami eredetileg keringő volt, majd nyugatról (és itt jön be az USA-hatás) átvettük mi is, hogy a legnagyobb popslágerek váltakozó dallamaira nyitjuk meg a lagzit, egy betanult koreográfia által. Ezekről rengeteg videót találhatunk különböző videómegosztókon, illetve ezzel egyidőben terjedt el az is, hogy a szimbolikus csokordobás elmaradt és a már friss feleség nem eldobja, hanem megszervezetten a barátnője kezébe nyomja a csokrot, és egy újabb eljegyzés születik az eseményen. Mindenki eldöntheti, hogy ez neki belefér-e/nem fér bele a saját esküvőjébe, persze egy nagyon nagy gesztus ez a friss pár részéről, de van, akinek ez már túl sok felhajtás egy napra.

A tortaevés előtti „játékok” is USA-ból érkezett szokások, ezek mind-mind olyan dolgok, amik kicsit a show fogalma felé terelik az esküvőt. Amerika az, ahol a showbiznisz kialakult, ez a mainstream film otthona, a nagy, és látványos elemek becsempészése különböző szervezésű programokba, így az amerikai esküvő mivolta is errefelé helyezkedik.

És most áttérve a ruhára. Régebben, mondjuk az I-II. világháború idején, ahogy általában véve a ruhaiparban, ezen a téren is anyaghiány volt, így az elegánsabb darabok, vagy csak azoknak adathattak meg, akik biztos pozícióban „felülről” figyelték az eseményeket, vagy akiknek még a háború előttről maradt anyaguk, amit egy biztoskezű varrónőnek oda tudtak adni. Ezekben az időkben volt tehát, hogy az anyagminőséget inkább kisebb fodrokkal, kis kövekkel, anyagvirágokkal díszítették, így megadva az ünnepi, elegáns mivoltát a ruhának, és elfedve a kevésbé nívós anyagot.

A háború utáni idő után fokozatosan emelkedett a minőség, nem csak Amerikában, hanem a világ majdnem minden táján, ahol az esküvőiruha-iparnak volt terjeszkedési lehetősége. Ez azt jelentette, hogy visszatért a szatén, a selyem, a csipkebetét, minden, ami eleganciát és (valljuk be) felsőbbrendűséget is sugallt.

Ma pedig azt veszem észre, hogy (nagy vonalakban) háromféle ruhadivat áramlik át nyugatról, ami ott most divat.

Az első a vintage-stílus visszajövetele. Kis virágok, bohókás, természetközeli, kicsit hippi-vonal. Ezeknél a ruháknál a természetesség a kulcsfogalom; lágy esésű ruhákról van szó, nincs abroncs (vagy ha van, akkor nem nagy, hogy ne ess arcra a nagy napon), lenge hatást keltő szoknyarész, amit a szellő meglibbenthet, és atomjól néz ki a fotókon, hogyha ezt lencsevégre kapják. Az ilyen ruhákhoz általában elengedhetetlen kiegészítő a virágkoszorú viselése, persze nem kötelező, de ad egy kis „erdei tündér” hangulatot az egész outfithez, ami bájossá varázsol, és ez a bájosság a vintage-stílus második kulcsfogalma szerintem.  /Fara Sposa – 5694/

A második a teljesen letisztult vonalak, formák és anyagok stílusa. Szerintem ezt nem nagyon kell hova fejtegetni. Selyem, szatén, mikádó,  valami varázslatos részlettel gazdagítva, ami akár egy különleges masni, vagy diszkrét öv, csak semmi feltűnősség, csupán a színtiszta elegancia. /Jesus Peiro – 112/

A harmadik pedig a csipke. Minden mennyiségben, mindenhol. Nekem személyes kedvencem ez a stílus, nagyon finom és elegáns megjelenést ad, miközben lehet teljesen különleges „hercegnő érzésed benne”; lehet teljesen letisztult vonalakban alkalmazni, bohémabb ruhákba belecsempészni, egyszerűen mindent feldob. És ez a divat kezd visszajönni, lassan mindenhol megtalálhatjuk (hálistennek nem csak esküvői ruhák terén).  /Morilee – Suki/

Ezek a stílusok mind-mind nyugatról tolulnak be hozzánk, amerikai mintára követjük le ezeket a vonalakat, anyagokat, és nem utolsó, hogy ezek a stílusok variálhatók egymással akármilyen módon. A képeken lévő ruhák, mind megtalálhatóak az Eklektikában, így is bizonyítva, hogy a divatos, extravagáns ruhacsodák nem csak USA-ban elérhetőek, hanem itthon is érezheted magad úgy a ruhádban, mintha Amerikában lennél.

 

És akkor egy pár amerikai social media- szereplő, akik a közelmúltban mentek férjhez, és megmutatták a nagyérdeműnek a ruhájukat.

Hailey Bieber, aki a 2010-es évek legfelkapottabb popsztárjának, Justin Biebernek a felesége lett. Ebben a ruhában minden megvan, a hercegnősség, a csipke, az elegancia és persze az a bizonyos plusz, ami az amerikaiakra jellemző extravaganciát jellemzi, a fátyolba hímzett felirat.

Priyanka Chopra a következő jelöltünk, aki szintén egy felkapott popsztár, illetve fehérnemű modell, Nick Jonas felesége lett. Nem mellesleg ő lett a 2000-as Miss Word nyertese. Noha indiai származású (és itt visszautalnék Amerika kulturális sokszínűségére), mégis egy vérbeli Amerikában szocializálódott nőről beszélünk. Neki két ruhája is volt, egy hagyományos indiai, és természetesen egy amerikai-típusú. Az amerikain metaláljuk azt a sítluskeveredést, amit a fentiekben leírtam, hogy egy alapvetően szabadabb, vintage-stílusú szoknyarészhez hozzákapcsolódik egy nagyon finom csipkerész, ami ez egészet elegánssá teszi, pluszban hosszúujjú, ami rásegít arra, hogy a csipke a ruhától kvázi elszakadva folytatódhasson az alkaron; és ami a képen sajnos nem lászik, egy akkora fátyol koronázza meg az egészet, szerintem még a bazilikába se férne be.

A harmadik híresség Nikki Reed, amerikai színésznő, férje a Vámpírnaplók sztárszereplője, Ian Somerhalder. Nála is pontosan látszik az, hogy ötvözött stílusokból jött létre az a ruha, amit visel. Itt is megjelenik a csipke, és tényleg minden mennyirégben, az elegancia a ruha hátrészénél mutatkozik, ahol láthatjuk, hogy alapvetően egy sellő-fazonú ruháról van szó, teljesen nyitott háttal, elöl pedig kicsit vintage-bohém stílus tükröződik vissza, egy lágyabb esésű szoknyarésszel.

 

 

Forrás: Instagram, Marie Claire

Szerző: Hellinger Patrícia Ivett

 

Vissza a Blog oldalra

Tekintsd meg esküvői ruha kollekciónkat!