Esküvőszervezés, avagy hol is kezdjem…?

Patricia naplója 3. bejegyzés kezdőfotója

Esküvőszervezés, avagy hol is kezdjem…?

Miután megvolt a nagy családi ünneplés, és édesapám is egyre többször gyakorolta be a pezsgőspohárral való koccintást „A menyasszonyra és a vőlegényre!” felkiáltással, belém csapott a felismerés, hogy bizony, ha már koccintgatásnál tartunk: hol fogunk erre véglegesen koccintani, és kikkel fogunk koccintani és … túl sok és volt még.

Tehát mint derült égből villámcsapás jött, hogy ezt bizony el kell kezdeni szervezni, és hogy egyáltalán egy éven belül szeretnénk ezt az egészet meg ott vannak a gyermekkori álmaim és természetesen ketten döntünk mindenben.

Persze mi más jutott először eszembe? Milyen ruhában fogok ott állni? Na de hol is? És a hol-nál még egyel fontosabb a mikor. Így lassan elkezdett rendeződni a fejemben a sorrend.

Tehát közös megegyezéssel egy késő nyári időpontot beszéltünk meg: 2020. augusztus 29. szombat, ami azért egy kisebb spórolás is a családnak, mert a Kedves győzködésére a születésnapom előtti napra időzítjük, így más friss házasként ébredek majd a nászéjszaka után, aminél nem is adhatnának nagyobb ajándékot. (Plusz ötlet az ajándék bezsebelésére, hogy a menyasszonytánc éjfél körüli időpont, így meg lehet spékelni kicsit a kalapba dobott mennyiséget a szülinapra való tekintettel.)

Kicsit mesélnék arról, hogy szerintem milyen átgondolások segíthetnek hozzá a legstresszmentesebb (mert hát életed napjáról van szó, miért vinnél negatív energiákat a kivitelezésbe) készülődéshez, szervezéshez.

Mindenekelőtt vettem egy gyönyörű borítású füzetet, hogy majd abba mindent szépen vezetni fogok, ezt NE tegyétek. Elég egy sima füzet, amit nem sajnálsz firkálásra, telefonszámok kihúzogatására, módosítások tömkelegére használni. Persze számtalan helyről lehet letölteni vagy könyvesboltokban találni mindenféle szuper esküvőtervező kiskönyvet, viszont én úgy döntöttem ezt a szolgáltatást nem veszem igénybe, így lesz szabad, így lesz az enyém az esküvőszervezés élménye, így nem leszek beskatulyázva, de persze, akinek kell egy vezérvonal, annak mindenképp nagy segítséget adnak.

Mindig is nagy esküvőre vágytam. Nem azért, mert ez van a nagy amerikai filmekben, ez a divat, hanem mert az összes barátom, rokonom be szeretném vonni ebbe a csodába, aki ismer minket és végig követte a kapcsolatunkat valamilyen formában, vagy köze van hozzánk. Tervbe volt persze óriási álmodozások között a forró nyári napsütésben, tengerparton megkötött házasság is, de mivel ennyi emberrel szeretném ezt az alkalmat tölteni, így nyert a belföldi opció és fontos kérdés az is, hogy hány helyszínt kell megjelölni, mert bizony én kiskorom óta hatalmas uszályos ruhában való templomba vonulást álmodok, véleményem szerint azt az érzést semmi sem pótolhatja, hiba lenne kihagyni. Ezek után pedig a polgári szertarás és a lagzi helyszíne a fontos, és akkor a helyszínkeresési sorrend már meg is van adva. Mindenképp több helyet nézzetek ki, egyrészt a változó árak miatt, egy olcsóbb hely is ugyanúgy díszíthető, csodássá varázsolható, mint egy nagyobb árkategóriájú helyszín, olykor a férőhely-korlátozás is szigorúbb a drágább helyeken.

Sajnos- nem sajnos rá kellett döbbenjek, arra is, hogy a ruhaválasztás nem az első intézni valók közé esik, mert ha már megvan a hely, beleszerettél, akkor mindenképp elképzeled hozzá a díszítést, az asztalokat, aminél szintén felmerül, hogy a saját ötleteidet segítenek megvalósítani a koszorúslányaid, na meg persze anyukád, vagy felbérelsz egy profi társaságot, akik mindent összegyűjtenek és feldíszítik az egész helyet. Én megint csak amellett döntöttem, hogy akkor marad enyém az élmény, ha elmegyek, megnézem a kínálatot, és saját ötletek alapján és a barátaim segítségével díszítünk. Édesanyám szakmája pedig nem is jöhetett volna jobban, mivel virágkötész, és rengeteg megoldás az ő fejéből pattant ki.

Mint mondtam, minden közös döntés, így nem csak nekem jutott feladat, a gyűrűk kérdéskörét a Kedves járta meg, ment utána dolgoknak, mikor leszűkítette a lehetőségeket, utána mentünk együtt megnézni az üzleteket.

Mindeközben persze az összes ruhaszalont meglestem, ahová szeretnék elmenni, körbe nézni, mindenféle táblázatot megnéztem az alakom és a ruha kapcsolatáról, de egy dolog még mindig elébe vágott ennek a pontnak, az pedig, hogy kiket hívunk.

És itt kedves hölgyek, felhívnám a figyelmet arra, hogy mindig mérlegeljük a döntést, ez az a pont, hol nagyon könnyen meg lehet csúszni mind az árral, mind pedig az ülésrenddel, így logikusan a helyszín befogadóképességével is. Fontos eldönteni, hogy ki az, aki a templomi-polgári szertartásra hívtok meg, és hogy kik alkotják azt a szűk magot, akikkel a vacsorát, az egész esküvői örömködés minden pillanatát megosztanátok, hogy ezek az emberek nagyjából ismerjék egymást, és boldogsággal töltsön el, ha a képeket visszanézve egy összetartó közösséget láss. Hiába hívnád meg a 20 éve melletted lakó szomszédodat, hogyha csak néha küldött karácsonykor egy kis kocsonyát és vittetek vissza neki sütit, vagy ha elutaztatok, akkor megetette a macskát, ő nem lenne része ennek a belső közösségnek, és nem tenne hozzá az élményhez, ha ezeket már a tervezés elején ki tudod szűrni, a maradék pénz mehet is a vágyott ruhára félretett összeghez.

A fotós, illetve az étel tényleg már csak ízlés kérdése, ami szintén a Kedves feladata lett, magától vállalta át ezeket az ügyeket, így a közös munkát könnyítve, az ő lelkét beletéve a közös ünnepünkre.

Nyilván már mindenki a ruhát várja, legalább annyira, mint amennyire én vártam, de korántsem olyan egyszerű és rövid történet ez, tehát a következő részben a ruháról való összes információt megosztom veletek, addig is nagyon sok sikeres készülődést, egy hét múlva kedden ugyanitt találkozunk!

Szerző: Hellinger Patrícia Ivett

Vissza a Blog oldalra