Anyukám mindig azt mondta:
„Kislányom, csak az elsőhöz ne menj hozzá!”
Nem mintha bármi baja lett volna az első szerelmemmel. Sőt, egy ismerős család fia volt, tehát még az ilyenkor szokásos „de hát mi nem is ismerjük ezt a fiút!” kifogás sem állt volna meg.
És hát édesapám sem az első férfi volt az életében.
Mégis olyan meggyőződéssel mondta, mintha ez valami generációkon át öröklődő női bölcsesség lenne, amelyet az anyák egy bizonyos életkorban kötelesek továbbadni a lányaiknak.
Az elsőhöz ne.
Rendben, anya.
De akkor kihez?
És egyáltalán: létezik a boldog házasság titka, vagy egyszerűen szerencse kérdése, hogy két ember húsz-harminc év múlva is szeret-e együtt élni?
De akkor kihez menjek hozzá?
A romantikus válasz egyszerű:
ahhoz, akibe fülig szerelmes vagy.
A hollywoodi változatban ehhez jön még egy naplemente, némi háttérzene, egy tökéletes csók, és már mehet is a stáblista.
Csakhogy a való élet kellemetlen módon a film után is folytatódik.
Ott van a hétfő reggel. A munka. A mosatlan. A bevásárlás. A család. A pénz. A fáradtság. A széthagyott zoknik. És az a rejtély, hogyan kerülhet vissza újra és újra egy üres tejesdoboz a hűtőbe.
És két ember, akiknek mindezek közepette kellene továbbra is szeretniük egymást.
A szerelem tehát fontos. Nagyon is.
De ha valóban létezne egyetlen boldog házasság titka, valószínűleg nem lehetne egyszerűen annyival elintézni, hogy „szeressétek egymást”.
Egy hosszú kapcsolatban ugyanis a hétköznapok legalább akkora szerepet kapnak, mint a kezdeti nagy érzelmek.
Popper Péter egyik előadásában mesélt egy Füst Milánhoz kapcsolódó gondolatról, amely szerint a jó házasság olyan, mint egy négylábú asztal: ha valamelyik lába hiányzik vagy nagyon rövid, az egész konstrukció billegni kezd.
Tetszik ez a kép.
Nézzük meg, mi lehet az a négy láb.
1. Hasonló élet – nem kell egyformának lennetek
Sokat halljuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
És ebben lehet is valami.
A kapcsolat elején kifejezetten izgalmas lehet, hogy a másik más. Ő spontán, te tervezel. Ő hajnalig táncolna, te este tízkor már boldogan olvasnál az ágyban. Ő három perc alatt összecsomagol egy hétvégére, te Excel-táblát készítesz hozzá.
Mindez egy ideig még bájos is.
Hosszabb távon azonban sokat számíthat, hogy az igazán fontos dolgokban mennyire hasonló életet szeretnétek.
Ha az egyikőtök számára az ideális vasárnap egy könyv, egy kávé és nulla ember, a másik pedig reggel nyolckor már teljes túrafelszerelésben áll az ágy mellett azzal, hogy:
„Na, mit csináljunk ma?”
…akkor előbb-utóbb szükség lesz némi egyeztetésre.
Nem kell ugyanazokat a dolgokat szeretnetek. Nem kell minden hétvégét összenőve töltenetek. És egyáltalán nem baj, ha vannak külön hobbijaitok, barátaitok és programjaitok.
Sokkal fontosabb, hogy összeegyeztethető legyen az, ahogyan élni szeretnétek.
Hol szeretnétek lakni? Mennyire fontos a karrier? Szeretnétek-e gyereket? Hogyan képzelitek el a családi szerepeket? Mennyire fontos az utazás, a társasági élet vagy éppen az otthon nyugalma?
Ezek kevésbé romantikus kérdések, mint hogy „mikor tudtad először, hogy szeretsz?”, csak húsz év múlva valószínűleg legalább ennyire fontosak lesznek.
2. Szeretet – de vajon ugyanabból értjük?
Szeretni valakit és éreztetni vele, hogy szeretjük, nem feltétlenül ugyanaz.
Gary Chapman öt szeretetnyelvről szóló elmélete rendkívül népszerű lett. Eszerint az emberek különböző módokon élhetik meg és fejezhetik ki a szeretetet: elismerő szavakkal, minőségi idővel, ajándékokkal, szívességekkel vagy testi érintéssel.
Nem kell ezt kőbe vésett pszichológiai törvényként kezelnünk ahhoz, hogy legyen benne egy nagyon használható gondolat:
nem biztos, hogy a másik ugyanabból érzi a szeretetet, amiből mi.
Te egész délután főzöl neki, mert ezzel akarod kifejezni, hogy fontos számodra.
Ő pedig arra vágyik, hogy ülj le mellé fél órára, tedd el a telefonodat, és beszélgessetek.
Mindketten szeretitek egymást.
Csak pillanatnyilag két különböző nyelven beszéltek.
Érdemes tehát nemcsak azt kérdezni:
„Szeretem?”
Hanem azt is:
„Ő érzi, hogy szeretem?”
Ez már egy fokkal érdekesebb kérdés.
3. Szexualitás – amiről könnyebb hallgatni, mint beszélni
Igen, erről is beszélni kell.
A szeretet, az érzelmi kötődés és a szexualitás összefüggnek, de nem ugyanazok.
Két ember szexuális igényei eltérhetnek. Más lehet az igényük a gyakoriságra, az intimitásra, a kezdeményezésre vagy éppen arra, milyen szerepet tölt be a szexualitás a kapcsolatukban.
És mindez az évek során változhat is.
Ami a kapcsolat elején magától értetődőnek tűnik, arra később hatással lehet a munka, a stressz, a gyerekek érkezése, az életkor és még számtalan más körülmény.
A különbség önmagában nem feltétlenül probléma.
Sokkal inkább az lehet, ha képtelenek vagytok beszélni róla.
Mert a „majd csak megoldódik” kényelmes stratégia.
Csak sajnos nem különösebben hatékony.
4. A piszkos anyagiak
És elérkeztünk ahhoz a témához, amely garantáltan képes romantikát vinni egy gyertyafényes vacsorába:
a pénzhez.
A házasság ugyanis nemcsak érzelmi, hanem gazdasági közösség is.
Közös kassza vagy külön? Ki mit fizet? Mi történik, ha az egyik fél lényegesen többet keres? Mennyi megtakarítás kell? Mire érdemes költeni? Hitelt felvenni vagy inkább várni?
És természetesen ott vannak azok a vásárlások, amelyekről tulajdonosuk teljes meggyőződéssel állítja:
„De erre tényleg szükségem van.”
A pénzről alkotott elképzeléseink ráadásul gyakran mélyebbről jönnek, mint gondolnánk.
Van, akinek a pénz elsősorban biztonságot jelent. Másnak szabadságot. Van, aki akkor nyugodt, ha hónapokra elegendő tartalék van a számlán, más pedig úgy gondolja, azért dolgozik, hogy élvezze is, amit megkeres.
Egyik hozzáállás sem feltétlenül jobb a másiknál.
A kérdés inkább az, hogy tudtok-e közös szabályokat kialakítani, és képesek vagytok-e nyíltan beszélni a pénzről.
Lehetőleg még azelőtt, hogy valaki hazaállítana egy motorral.
Van még két láb. Igen, tudom: így már furcsa az asztal.
A négylábú asztal hasonlatát ezen a ponton kénytelenek vagyunk egy kicsit elengedni.
Mert van még két dolog, amely szerintem nagyon fontos ahhoz, hogy egy kapcsolat hosszú távon is működőképes maradjon.
Az egyik az önismeret.
A másik a kommunikáció.
5. Önismeret – mielőtt a másikat akarjuk megfejteni
Egy kapcsolatban meglepően könnyű pontosan tudni, hogy a másiknak min kellene változtatnia.
Saját magunkkal kapcsolatban valahogy már kevésbé vagyunk ilyen éleslátók.
Pedig rengeteg mindent viszünk magunkkal egy kapcsolatba.
Családi mintákat. Korábbi tapasztalatokat. Félelmeket. Elvárásokat. Megküzdési módokat. És olyan beidegződéseket, amelyekről néha egészen addig fogalmunk sincs, amíg valaki közel nem kerül hozzánk.
Mit láttam otthon a szeretetről?
Hogyan veszekedtek a szüleim?
Mit csinálok, ha megbántanak? Visszahúzódom? Támadok? Hallgatok?
Miért érint bizonyos helyzet különösen érzékenyen?
Miért várom el a másiktól azt, amit talán soha nem is mondtam ki?
Az önismeret nem azt jelenti, hogy mindenre tudjuk a választ.
Inkább azt, hogy időnként hajlandók vagyunk feltenni magunknak egy kissé kellemetlen kérdést:
„Biztos, hogy most kizárólag vele van baj?”
Néha igen.
Néha pedig… nos, nem.
6. Kommunikáció – nem, a másik tényleg nem gondolatolvasó
Ez az egyik vesszőparipám.
Mert lehet szeretni egymást, lehetnek közös céljaink, és még a pénzről is gondolkodhatunk hasonlóan – ha képtelenek vagyunk elmondani egymásnak, mit érzünk és mire van szükségünk, előbb-utóbb nehézségek lesznek.
A jó kommunikáció egyik alapja az, hogy megpróbáljuk megérteni a másikat.
Nem pedig kizárólag arra várunk, mikor vesz végre levegőt, hogy elmondhassuk, miért nekünk van igazunk.
A másik pedig, hogy kimondjuk, amit szeretnénk.
Nem:
„Semmi baj.”
amikor természetesen van baj.
Nem:
„Mindegy.”
amikor egyáltalán nem mindegy.
És lehetőleg nem:
„Ha igazán ismernél, tudnád.”
Mert nem.
Lehet, hogy tíz éve él mellettünk, de ettől még nem kapott telepatikus képességeket.
Az asszertív kommunikáció lényege éppen az, hogy a saját érzéseinkről és szükségleteinkről nyíltan tudjunk beszélni úgy, hogy közben a másikat se támadjuk.
És ugyanilyen fontos, hogy amikor ő beszél, ne csak halljuk, hanem próbáljuk is megérteni.
Egyszerűnek hangzik.
A gyakorlatban néha olimpiai sportág.
De tanulható.
Akkor mi a boldog házasság titka – és kihez menjek hozzá?
Erre sajnos nincs teszt, képlet vagy biztos recept.
Talán éppen ez a boldog házasság titkának egyik furcsasága: valószínűleg nincs egyetlen titok.
Sokkal inkább apró dolgok vannak, amelyek együtt adhatnak stabil alapot egy kapcsolatnak.
Hogy tudtok-e együtt élni a hétköznapokban.
Hogy hasonló irányba tartotok-e.
Hogy meg tudjátok-e beszélni a pénzt, a szexet, a családot, a problémákat és azokat a dolgokat is, amelyekről egyikőtöknek sincs különösebb kedve beszélni.
Hogy tudtok-e együtt változni.
Hogy egy nagy veszekedés után is kíváncsiak vagytok-e arra, mit érez a másik.
Hogy képesek vagytok-e bocsánatot kérni.
És talán arra is érdemes figyelni, milyen emberré válsz mellette.
Nyugodtabb vagy vagy állandóan bizonytalan? Önmagad lehetsz, vagy folyamatosan alkalmazkodnod kell? Támogatjátok egymást abban, hogy fejlődjetek, vagy inkább visszahúzzátok a másikat?
Mert amikor azt kérdezzük, kihez menjek hozzá, hajlamosak vagyunk kizárólag a másikat vizsgálni.
Pedig legalább ilyen fontos kérdés:
„Mi ketten jó társai tudunk-e lenni egymásnak?”
Nyilvánvalóan még a hasonló értékrend, a szeretet, a működő szexualitás, a pénzügyi összhang, az önismeret és a jó kommunikáció együtt sem jelent garanciát arra, hogy egy házasság örökké tart.
Az élet ennél kiszámíthatatlanabb.
De stabil alapot adhatnak ahhoz, hogy amikor jönnek a nehezebb időszakok – mert jönni fognak –, legyen mire támaszkodni.
Anyukám tanácsát pedig?
Nem tudom, van-e bármilyen tudományos alapja.
De egy biztos: amikor azon gondolkodsz, kihez menj hozzá, talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy ő volt-e az első.
Sokkal inkább az, hogy szeretnéd-e, ha ő lenne az utolsó.
Szerző: Leniczki Csilla
Okleveles pszichológus, autogén tréner
Fedezz fel még több ötletet menyasszonyi ruhákról, esküvői trendekről és szervezési tanácsokról az Eklektika Esküvői Ruhaszalon blogján.
