Esküvőszervezés = kikészülődés?
„Menyasszonyt látok, szerencsét találok!” – kiáltottuk gyerekként a barátnőimmel, amikor már messziről meghallottuk az esküvői menet dudálását. Futottunk az út felé, hogy elcsípjük az első, virágokkal és szalagokkal feldíszített autót, és egy pillanatra megláthassuk benne a menyasszonyt.
Akkoriban szinte minden szombatra jutott egy esküvő – néha több is. Mi pedig szentül hittük, hogy ha meglátjuk a menyasszonyt, valami egészen különleges dolog részesei leszünk. Néztük a fehér ruhát, a fátylat, az ünneplő násznépet, és elképzeltük, milyen csodálatos élet várhat az ifjú párra.
És persze azt is, hogy egyszer majd mi következünk.
Talán ezért sem túlzás azt mondani, hogy az esküvőszervezés sok nő számára nem akkor kezdődik, amikor megkapja az eljegyzési gyűrűt. Sokkal-sokkal korábban.
Az esküvőszervezés, amit már gyerekként elkezdünk
Kérdezz meg egy négy-öt éves kislányt, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Jó eséllyel a hercegnő és az anyuka is ott lesz az első válaszok között.
A mesék királykisasszonyai, a nagy szoknyák, a csillogó tiarák és a boldog befejezések hamar beköltöznek a gyerekszobába is. Felkerül anya legszebb ékszere, egy régi függönydarabból fátyol lesz, a kedvenc ünneplős ruhából pedig menyasszonyi ruha. Már csak a vőlegény hiányzik – akinek szerepére tökéletesen megfelel a szomszéd Ádámka, de végszükség esetén apa is beugorhat.
Így kezdődik.
Aztán ahogy felnövünk, a kép egyre részletesebb lesz.
Milyen lesz a ruhám? Nagy esküvőm lesz vagy szűk körű? Templomi szertartás vagy csak polgári? Kastély, vidéki birtok, elegáns étterem vagy egy laza kerti esküvő?
És persze jön a zene, a virág, a dekoráció, a torta, a vacsora, a fotós, a meghívók…
A lista szinte végtelen.
Az elképzeléseink közben folyamatosan változnak. Hatnak rájuk a családi hagyományok, a korábbi esküvői élményeink, a divat, a közösségi média és természetesen az is, hogy időközben kik lettünk mi magunk.
Azt gondolhatnánk, hogy amikor végre ténylegesen elkezdődik az esküvőszervezés, már csak meg kell valósítani mindazt, amit olyan régóta elképzeltünk.
Csakhogy sokszor éppen ekkor kezdődnek a nehézségek.
Mikor válik stresszforrássá az esküvőszervezés?
Szinte minden menyasszony és vőlegény eljut egy pontra, amikor megjelenik az elbizonytalanodás.
Nem feltétlenül egymásban vagy magában a házasságban. Sokkal inkább abban a rengeteg döntésben, amelyet néhány hónap alatt meg kell hozni.
Mert az esküvővel együtt egyszer csak három új szereplő is belép a történetbe:
a külső elvárások, az összehasonlítás és a tökéletességre törekvés.
Három olyan tényező, amely még a legnagyobb lelkesedéssel elkezdett esküvőszervezést is képes lassan teherré változtatni.
És mi történik akkor, ha nem a család vagy a külső elvárások okozzák a feszültséget, hanem egyszerűen ti ketten látjátok másképp az esküvő egyes részleteit? Erről az „Esküvői készülődés férfi és női szemmel – hogyan maradjon harmonikus a nagy nap előtt?” című cikkünkben írtunk.
Külső elvárások – amikor már nem egészen a ti esküvőtök
„Kis esküvőt akartunk. Végül közel 160-an voltunk.”
Ezt mesélte egyszer egy kliensem, és a történet egyáltalán nem egyedi.
Az esküvő ugyanis ritkán csak két ember ügye. Ott van két család, a rokonság, a barátok – és velük együtt rengeteg vélemény arról, hogyan kellene kinéznie ennek a napnak.
Az örömszülők számára érthető módon hatalmas esemény a gyermekük esküvője. A probléma akkor kezdődik, amikor észrevétlenül már ők írják a vendéglistát.
„Őket muszáj meghívni.”
„Mit fognak szólni, ha nem hívjuk meg őket?”
„Keresztapádat viszont nem hívhatjuk, tudod, apád tavaly összeveszett vele.”
És a tervezett ötvenfős esküvőből egyszer csak százötven fős lagzi lesz.
De nemcsak a vendéglistánál jelennek meg a családi elvárások.
A modern vacsorából hagyományos menüsor lesz. A popzenéből mulatós. A kötetlen esküvőből klasszikus lagzi. Apró kompromisszumoknak tűnnek, de ha minden döntésnél valaki más véleménye kerül előtérbe, az esküvőszervezés során lassan háttérbe szorulhat az, amit eredetileg maga a pár szeretett volna.
És sokszor éppen az egyik legszemélyesebb döntésnél válik a legerősebbé a külső befolyás: a menyasszonyi ruha kiválasztásánál.
De kinek kell tetszenie a menyasszonyi ruhának?
Ma már szinte végtelen a választék. Lehet egy menyasszonyi ruha minimalista vagy romantikus, csipkés vagy teljesen letisztult, klasszikus vagy modern. Lehet nagy szoknyás, testhezálló, rövid, fátyollal vagy fátyol nélkül.
Elméletben tehát minden menyasszony megtalálhatja azt a ruhát, amelyben valóban önmagának érzi magát.
A gyakorlat azonban néha egészen más.
„Szép, de ez nem elég menyasszonyos.”
„Nem lesz rajtad csipke?”
„Fátyol nélkül nem is igazi menyasszony.”
„Biztosan ezt akarod? Nekem a másik sokkal jobban tetszett.”
És mire a menyasszony észbe kap, már nem azt kérdezi magától, hogy „Én szeretem ezt a ruhát?”, hanem azt:
„Vajon mit fognak hozzá szólni?”
Előkerül a telefon, a kiválasztott ruháról készült fotó bekerül a családi csoportba, és indul a szavazás.
Anyának tetszik. A testvérnek nem. A nagymama túl egyszerűnek találja. A barátnő szerint a másik fazon előnyösebb volt.
Néhány perc alatt tíz ember mond véleményt egy olyan ruháról, amelyet végül egyetlen ember fog viselni.
Ugyanez történhet a ruhapróbán is. A menyasszony beleszeret egy ruhába, de a vele érkező családtag vagy barátnő mást képzelt el számára. Jön még egy ruha, aztán még egy, végül pedig előfordul, hogy olyan modell mellett születik döntés, amely mindenkinek tetszik – csak éppen annak nem igazán, aki az esküvő napján viselni fogja.
Pedig lehet egy ruha gyönyörű, elegáns és tökéletesen menyasszonyi akkor is, ha nincs rajta csipke. Akkor is, ha nincs hatalmas uszálya. Akkor is, ha a menyasszony nem szeretne fátylat. Sőt, még akkor is, ha nem pontosan olyan, amilyennek a család évtizedek óta elképzelte.
A jó menyasszonyi ruha nem attól jó, hogy mindenki más elképzelésének megfelel. Attól jó, hogy a menyasszony önmagát látja benne.
Amikor a segítséggel együtt elvárások is érkeznek
A helyzet még nehezebbé válhat akkor, ha az esküvő költségeinek egy részét vagy egészét a család vállalja.
A pénzügyi segítséggel ugyanis – kimondva vagy kimondatlanul – könnyen együtt érkezhet az érzés, hogy akkor a döntésekbe is jár valamennyi beleszólás.
Természetes, hogy a családnak van véleménye. És az is természetes, hogy a menyasszony és a vőlegény kíváncsi azoknak az embereknek a gondolataira, akik fontosak számukra. A probléma nem a tanácsokkal kezdődik, hanem akkor, amikor a tanácsból elvárás lesz.
Pedig az esküvőszervezésnek végső soron arról kellene szólnia, hogy megszülessen egy olyan nap, amelyben a pár felismeri saját magát.
Nem a Pinterest legszebb esküvőjét kell lemásolni. Nem a rokonság minden tagját kell boldoggá tenni. És nem szükséges minden hagyományt megtartani csak azért, mert „így szokás”.
Az esküvő lehet nagy vagy kicsi, hagyományos vagy modern, elegáns vagy kötetlen. A menyasszony viselhet hercegnős ruhát vagy letisztult szatént, hosszú fátylat vagy semmilyen fátylat.
Egyetlen fontos feltétel van:
amikor elérkezik a nagy nap, ne valaki más esküvőjében találjátok magatokat.
Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit az esküvőszervezés során érdemes újra és újra feltenni magatoknak:
Mi valóban ezt szeretnénk – vagy csak úgy érezzük, hogy ezt várják tőlünk?
Mert a kettő között néha csak egyetlen kérdés a különbség. Mégis ezen múlhat, hogy az esküvőszervezés valóban örömteli készülődés lesz – vagy lassan kikészülődés.
Szerző: Leniczki Csilla
Okleveles pszichológus, autogén tréner
Fedezz fel még több ötletet menyasszonyi ruhákról, esküvői trendekről és szervezési tanácsokról az Eklektika Esküvői Ruhaszalon blogján.
